blueberry

Puffogás

na, kipuffogtam magam...jöhet az énem másik része:-)

megint találtam két érdekes blogot...furcsa olvasni, hogy mások mennyire vágynak a szerelemre, kötődésre...én meg nem, persze ez lehet az önvédelem része is, mert ha egyszer igazán, észveszejtően szerelmes lennék, lehet mindent boritanék:-)

na, de most erre semmi esély:-)

mikor reggel munkába megyek és sétálok az uton és hazafelé is annyi minden jár a fejembe, hogy mit is irok majd le ide..aztán mostanra meg mindent elfelejtek..ugyan ez van elalvás előtt is, kész kisregényeket irok a fejemben....

csodálom másokat, hogy olyan szépen és élvezetesen tudnak irni...én meg pongyola vagyok, nincsenek szavaim, illetve a fejembe ott vannak, csak leirni nem tudom őket...

tegnap elég sokáig chateltem egy fiatal sráccal, akinek meséltem, hogy mostanában blogokat olvasok....erre megkérdezte, hogy megérie-e?

ez eszembe se jutott soha.....nincs mindennek pénzben kifejezhető értéke....de elgondolkodtam, hogy miért is olvasok blogokat?

blogot olvasni olyan mint könyvet, megismerem mások érzéseit, gondolatait, kimondják helyettem azokat amikre nekem nincs szavam, bátorságot adnak, tanácsot, megláttatják velem, hogy van más is a világon mint a körém felépitett falakon belüli élet...és persze ha olvasok arra az időre élhetem mások életét, jobbat-rosszabbat mint az enyém.....és amikor olvasok, akkor nincs más csak én és a könyvem/blogom...nem szol bele senki, elvonulhatok (menekülhetek?) a világ elöl..

ez most megint a minden ember egy sziget érzés:-)

és igen, sok, nagyon sok életöröm van ám bennem, nem csupa dráma az életem, csak hajlamos vagyok a beborulásra olyankor amikor tehetetlen vagyok....és mivel olyan vagyok amilyen...nem akarom a külvilág felé mutatni, hogy tombolnak bennem az indulatok.....mert én egy erős nő vagyok ...és megoldom...és ne segitsen senki:-)

5 évvel ezelőtt mondta nekem egy kedves hölgy, hogy jó lenne pedig ezen a tulajdonságon változtatni, mert nagy bajok lesznek velem...hát én azóta próbálkozom, és értem is el sikereket..sőt, egy nagyon komoly sikert... le tudtam tenni egy terhet amit már 22 éve cipeltem...de még mindig nem az igazi....

talán ez a blogolás nekem is segiteni fog:-)

ui: egyszer voltam pszichomókusnál, de semmit nem tudott meg rólam:-) szoval azt a pénzt baromira sajnáltam:-)

most próbálkozom egy másik iránnyal, háááát....nem tudom mi lesz, talán egy kis hitet össze kéne kaparnom még hozzá...........